Petró András
Emlékezések
Fájdalmas emlékek, sirató énekek következnek egy csokorba gyűjtve. Ezzel a búcsúzással egyúttal a feledés veszélyétől óvnám őket, megelevenítve a hajdanvolt pedagógusokat, akiket szeretettem, tiszteltem, akiket pedagógus példaképnek tekintek ma is.
A Szeptemberi álmokban első iskolámtól, a szülői háztól köszönök el, és ma is érvényes pedagógiai hitvallásom próbálom megfogalmazni.
Nagyon friss még a gyászom a kedves tanítvány, Jánoska váratlan távozásával. Ma is valami csodának tűnik, hogy ott, a mindkettőnk számára annyira kedves fügödi templomban volt erőm elmondani.
Bakonyi Béla és Görgényi Artúr a szülőföldről való felejthetetlen, mester kollégák, akikre ma is büszke vagyok.
Gáspár László kivételes tehetség, nagy formátumú pedagógus, akinél csakugyan egységben van az elmélet és gyakorlat. Sokféle gondjában segíthettem, ez ma is jó érzéssel tölt el.
Soproni Jenő tanítóképzős osztálytársam, a diákcimbora.
A Volt egyszer egy tanítóképző legszebb diákkori emlékeimből építkezik. Búcsúzó emlékezés nemcsak a Dajka Gábor utcai alma máterre, de tiszteletadás a hajdani iskolarendszer nagy múltú iskolatípusának is, amely annyi derék, népét szerető „lámpásként világító”, hivatásának élő néptanítót nevelt a falusi iskolák számára.
Szeptemberi álmok az iskoláról
Koszorú Görgényi Artúr emlékoszlopára
Gáspár Lászlóról, nagyon szomorúan és elfogultan