Petró András

Petró András

Koszorú Görgényi Artúr emlékoszlopára

 

Nyitólap

Fügödi emlékkönyv

Emlékezések

Szülőknek

Fényképalbum

Webajánló

Unokaweb

Excanto

 

  Szobrot, emlékoszlopot azért állítunk, hogy kifejezzük maradandó értékű, különleges elismerésünket, tiszteletünket annak a kiemelkedő személynek, közéleti embernek, (leginkább politikusnak, tudósnak írónak, színésznek), akinek az emlékét meg kívánjuk őrizni az utókor számára is. Ezek az emlékeztetők személyes érdemeket méltatnak, de ezen túl van általánosabb mondanivalójuk is. Encs városa, saját történelmét is írva, a város egyik legszebb helyén állít emlékoszlopot azoknak, akik kitűntek munkásságukkal, maradandót alkottak hírt, nevet szereztek Abaújnak. Három oszlop állt eddig ebben az emlékligetben. Csoma Józsefé Devecserből, Thóbiás Gyuláé Fügödről, Szigethy Ferencé Baktakékről. Csoma József és Thóbiás Gyula országos hírű tudományos munkásságával írta be nevét a helyi történelembe. Szigethy Ferenc papköltő, a hozzánk szóló, saját érzéseinket kifejező vereseivel lett a miénk.
Általános üzenetként a két tudós teljesítménye arra is emlékeztet, hogy a tudomány mindannyiunk javát szolgálja, tiszteljük ezért művelőjét: a tudóst! Az elődök sorában halhatatlan nevek sorakoznak A Kazinczy évre tekintettel így a 250 évvel ezelőtt született Kazinczy Ferenc, aki nemcsak a magyar nyelv megújításában, az irodalomszervezésben, de éppen az Abújhoz, Kassához kötődő oktatáspolitikai, pedagógiai munkásságával lett a mi nagy büszkeségünk, szellemi eligazítónk Szigethy Ferenc is nagy elődök nyomába lépett. Ilosvai Selymes Péter, Tompa Mihály, Dajka Gábor énekeltek e kisebb hazában.. Emlékoszlopa azt is mondja, hogy szeressük a verseket, éljünk a költészet adta szépségekkel! A három emlékoszlop együtt pedig azt is kifejezi, hogy a várossá válásának 25. évfordulójára emlékező Encs változatlanul nem akar magába zárkózni, csak saját értékeire vigyázni, az abaúji tájban kívánja városi integráló és ugyanakkor kisugárzó kulturális szerepét betölteni.
Augusztus 31-én, az iskolai tanévnyitás napján új emlékoszlopot avatott a város. Ezúttal Görgényi Artúrnak, a közpedagógusnak, a népművelőnek, a sportszervezőnek, az encsi polgárnak. Görgényi Artúr nem szerzett országos hírnevet, nem írtak róla méltató cikkeket, nem jelent meg róla könyv, és ő maga sem kereste a nagyobb nyilvánosságot. Mégis érdemes arra, hogy ebbe a sorba kerüljön. Görgényi Artúr nemcsak az encsi, de az abaúji pedagógus társadalomnak is kiemelkedő, jeles alakja, aki mindennapos gyakorlati munkásságával, magától értetődő, természetes közéleti tevékenységével érdemelte meg a nagy nyilvánossághoz szóló tiszteletadást. Abaújban született, 41 éves munkásságából 34 Abaújhoz, 29 Encshez kötődik. Benne látjuk leginkább megtestesülve az adott korszak abaúji tanító modelljét, azt a történelmi folyamatot, amelyben a népiskolából általános iskola lett, a néptanítóból szaktanár. A szakmához, a pedagógus társadalomhoz való tartozását nemcsak hangoztatta, de szakszervezeti tisztségeit, megbízásait kollegiális felelősséggel, színvonalasan látta el, mindig a pedagógusok, a kollégák érdekében.
 Görgényi emléktáblája egyéni teljesítménye, személyes érdemei mellett arra is figyelmezteti az emlékezőt, hogy: tiszteld a pedagógust, emlékezz tanítódra, nevelődre! Némi pátosszal azt is mondhatnók, hogy a pedagógushivatás emlékoszlopa Görgényié, a pedagógusetika parancsaival üzeni az utódoknak, a régi és az új kollégáknak: hogy légy jó pedagógus, szeresd a rád bízott gyerekeket, tiszteld tanítványaid szüleit, tiszteld kollégáid, és tiszteld szakmádat, saját munkádat. Mert pedagógusnak lenni nagyon nehéz dolog. Az örömök, a sikerek mellett sok kudarccal is jár, egyre szűkösebb a hála, az elismerés kifejezése, tanárverésekről szólnak gyakori hírek, de ha egyszer erre adtad az életed, ha elkötelezted magad, akkor legyen számodra ez a feladat minden körülmények között szent hivatás.
Görgényi Artúr egész életével példát mutatott, emberségével, munkásságával bizonyított. az iskolában, az iskolán kívüli nevelésben. Példás volt családi élete. Ideális tanítóházaspár Erzsikével, akivel Mérán tanítottak együtt, és ott kötötték össze életüket. Jó munkamegosztással, egymást megértve, segítve dolgoztak egész aktív működésük idején. Az emléktábla hirdeti Erzsike érdemeit is. 
Artúr, nekünk a régi barátoknak, kollégáknak csak Túri, személyisége megértéséhez a kulcsot az 1966-ban írott önéletrajzának két bevezető mondata adja. „Apám tanító volt, édesanyám tanító lánya. Heten voltunk testvérek”. Bizonyított a történelem nagy viharában, az 1956-os forradalomban is. Részvétele felelős, fontos szerep, a Járási Munkástanács elnöke.  A közbizalom, az egységesen megnyilvánuló tisztelet állította erre a helyre, közakarattal választották meg, mondhatni úgyis, „a nép nevében.” Görgényi megfelelt a bizalomnak, a forradalom céljaiért munkálkodott, de megmaradt ebben a tisztében is a humánum emberének, pedagógus hivatásához méltóan tette a dolgát, vigyázott a rendre, a törvényességre. Az új hatalom. persze nem így értékelt. Megfosztották hivatásától, elítélték, börtönbe zárták Élete nagy megpróbáltatása volt ez, és emberségét, hitét mutatja, hogy talpra tudott állni, amikor erre lehetőséget kapott visszatért az iskolába, a sportpályára, dolgozott, és töretlen hittel tanított a legnehezebb körülményeket is vállalva. Azzal vigasztalta sajátos iróniájával magát, hogy: mi volt ez az ő fogsága Kazinczyéhoz képest, őt halálra is ítélték, és a királyi kegyelem utáni várfogságban való raboskodása is hetedfél esztendeig tartott. És persze börtönbe zárták Kossuth Lajost is.
2001-ben, hosszú betegség után távozott az élők sorából. Akkor írta meg az Encsi Hírekben életútját Petrasevits Dénes esperes úr, külön is méltatva a görög katolikus vallású Görgényi nyugdíjazása után végzett egyházi, kántori érdemeit. Így válik teljessé emberi portréja.
Görgényi Artúrral elment egy nagy pedagógus nemzedék, a hajdani néptanítók, a néptanítókból lett általános iskolai tanárok nemzedéke. Ők még Gárdonyit követve lámpások kívántak lenni és tették, amit tehettek. Gyakran kényszerültek a pályától idegen, méltatlan feladatok elvégzésére, s ez csorbította hitelüket, rontotta közérzetüket, nehezebbé teszi érdemi értékelésüket. Erősen ritkul az utánuk jövő nemzedék, a mi nemzedékünk kicsiny serege is. Minden hitünk, bizalmunk, tiszteletünk az utódokat, a mai pedagógusokat illeti, mert változatlanul érvényes igazság, hogy tőlük függ a jövő alakulása, hiszen intézményesen ők nevelik gyerekeinket, unokáinkat.  Sok kedvezőtlen jel ellenére is hisszük, hogy a társadalom az őt megillető helyre teszi az iskola, a pedagógus elismerését, megbecsülését. Ez az emlékoszlop állítás erről szól. Jó volna, ha a mai ünnepi buzgalom megmaradna, és e liget megbecsült, igazi áhítatot, tiszteletet keltő hely maradna városlakók és idelátogató vendégek számára egyaránt.
 Budapest, 2009. augusztus 21. (Encsi Hírek)

 

     

 

Statisztika