Petró András 90
-
- .
- .
- 90 évesen is fontos, merre tart a világ < Hírek | Budapest Főváros Terézváros Önkormányzata
90 Évesen is fontos merre tart a világKilencvenedik születésnapja alkalmából Petró Andrást Papp László, Terézváros alpolgármestere köszöntötte és adta át az Orbán Viktor miniszterelnök által aláírt köszöntőlevelet, valamint Hassay Zsófia, Terézváros polgármesterének oklevelét.
Talán egyetlen hely van, ami a gyönyörű épületekben, országos jelentőségű intézményekben gazdag kerületnél közelebb áll szívéhez; Abaúj, azon belül is a törekvő és dolgos emberek lakta faluja, Fügöd, ahol 1925-ben György napján, április 24-én született. Innen indult 1946-ban pedagógus pályája is, bár ahogy mondta: a tanítás boldogságát éppen csak megízlelhette. Budapesten ugyanis az Oktatásügyi Minisztériumba került, ahol a Köznevelés című lapot szerkesztette tizenkét esztendőn át. Majd 1973-1989-ig, nyugdíjazásáig a Tankönyvkiadó igazgatójaként az egykori falusi tanító az országban élő minden diák kezébe tankönyvet adott, így lényegében nevelésük egyik legfőbb őre lett.
Házasságából két gyermeke született, szeretett feleségét 2006-ban veszítette el, s beforratlan sebként tátong a vele együtt élt fia halála. Katalin lánya és világot járt gitárművész unokája, Csáki András látogatásai megtöltik élettel a csöndes otthont, a jó szomszédok, a régi barátok – az idő múlásával sajnálatosan ritkuló - vendégeskedései oldják magányát. Szívet melengetően büszke unokájára, aki egy-egy külföldi koncertkörútjáról hazatérve számol be nagyapjának élményeiről, s amikor a szavak kevésnek bizonyulnak, csak annyit mond: „most csak neked adok koncertet, és előveszi gitárját.
Nemcsak András bácsi Móra Ferencet idéző melegséget árasztó szép beszéde, de az élet fontos dolgairól szóló füveskönyvbe illő bölcs mondatai is arról árulkodnak, hogy világéletében „könyves ember” volt, sokat és szívesen olvasott, olvas mind a mai napig. Figyelemmel kíséri nemcsak a körülötte folyó eseményeket és hivatásának dolgait, hanem az internetet böngészve a nagyvilág történéseit is nyomon követi. Ahogy fogalmazott: az új dolgokat, a változásokat nem szabad rögtön elvetni, adni kell időt, hogy kiderüljön, jót hoztak, vagy haszontalanságot.
Mintegy összegzésként András bácsi kijelentette: egész életét illetően tiszta a lelkiismerete, soha senkit nem bántott, rosszat nem tett senkinek, mindig mindenben a szépet, az értékest, a szeretni valót kereste.
Búcsúzáskor még útravalóként elmondta: az öregemberek és a gyermekek valóban nagyon hasonlítanak egymásra, hiszen mindkét csoporthoz tartozók védelemre, gyámolításra szorulnak. Csak míg a felnövekvők napról napra többé válnak, úgy az élet másik végén lévők naponta újabb és újabb veszteségeket könyvelhetnek el. Éppen ezért meg kell becsülni mindazt, ami megadatik, hiszen minden megélt esemény személyes emlékké nemesülve örömöt adó élménnyé válik.