- Második fejezet
- A falu élete, hétköznapok,
ünnepnapok
-
- Étkezési szokások, hazai ételek
- (167-168. oldal)
evezetésül szolgáljon itt
a következő idézet Dr. Puskás Elemér tisztiorvos tollából: „A falusi
asszony nem tud főzni. Abaújban sem, máshol sem. Kár a sértődésért.
50 évi iparkodásba és pereskedésbe, sok tanulásba fog kerülni, hogy
ennek az igazságnak bebizonyítsa az ellenkezőjét. Krumplit, paszulyt
váltogat egymással habarva és rántva. Míg tart a lisztből, kegyetlen
sok gyúrt tésztát főz, száraz laskát. Csuda, hogy a dolgos,
kisigényû embere ott nem hagyja érte. Kikorhad a foguk, elsorvad az
injük, nincs ellenálló képességük a bajokkal szemben, vérszegénnyé
válnak, korán legyengülnek, hamar megvénülnek, hamar megcsúnyulnak,
de főzni nem tanul meg. Karalábét, sárgarépát, paradicsomot,
káposztát, kelt, paprikát, spárgát, tököt, karfiolt, egyebet nem.
Nem is termel.”
(Abaúji kalendárium, 1948)
MINDEN TÁJNAK ÉS MINDEN
CSALÁDNAK MEGVANNAK A FŐZÉSI, ÉTKEZÉSI SZOKÁSAI, ÉTELEI, ahogyan
olvasmányainkból tudjuk a különböző foglalkozásoknak is. A főzés és
az
étkezés módja persze szoros kapcsolatban van a családban örökölt
szokásokkal, főzési, étkezési kultúrával, és a család anyagi
helyzetével.
Sohasem végeztem erre
vonatkozó tanulmányokat. Az tény, hogy nem minden asszony volt jó
szakács, voltak, akik köztudottan jól főztek, és akik rosszul. Volt,
aki nem ügyelt a tisztaságra. Volt család, ahol a vendég kitért az
étkezésre invitálás elől, mert éppen rossz a gyomra vagy nemrégen
evett. Ezek köztudott dolgok voltak. Nem akárkit hívtak a
lakodalomba főző-asszonynak. És voltak, akiknek üres volt a
komorájuk, tudtak volna főzni, csak nem volt miből. Kár volna
szépíteni, voltak szegény családok, ahol nagy gondot jelentett a
főzéshez való megszerzése, különösen az urasági cselédek éltek nehéz
sorban. Előttük kicsit mindig szégyenkeztem a mi viszonylagos
jólétünkön, sohasem dicsekedtem volna nekik, hogy milyen jó ebédet
főzött édesanyám. Ezt most úgy mondanánk, hogy megvolt bennem a
szociális érzékenység, kellett is ez választott hivatásomhoz. Nekünk
szerencsénk volt. Fábián nagyanyám Tengerről jó főzési kultúrát
hozott magával. Nagyon vigyázott a tisztaságra, változatosan és
ízletesen főzött. Ezt tanulta meg édesanyám is. És, amikor a
legnehezebben ment a dolgunk, a napi étkezésben akkor sem volt
probléma.
A FŐZNI ÉS SÜTNI VALÓT NAGY
RÉSZBEN MAGUNK TERMELTÜK. Mindennapos étel volt a
tej, reggeli és esti italunk, szerettük, sok tejet ittunk, kávénak
elkészítve is. A tejből készült a vaj, a tejföl, a túró. Szerettem a
tejfölös túrót, a vajaskenyeret, a túróstésztát. Nyáron felséges
eledel volt a pincében hűtött aludttej. A tejcsarnokba való eladás
mellett mindig dolgoztunk fel tejet saját használatra. A vajat egy
szép, fából készült köpülőben készítettük. Most is látom édesapámat,
amint tiszta fehér kötényben áll a köpülő mellett. Te is
tanulmányozhatod ezt a műveletet Munkácsy Mihály híres képén, csak
ott a főalak a köpülő nő, aki ülve dolgozik. A vaj mellékterméke az
író, kellemes, savanykás korabeli „üdítő ital”. A vajat azután
szőlőlevélre helyezte édesanyám ovális alakban, a tetejét meg is
mintázta. Esztétikusan is szép látvány volt, hát még az íze! Nem
volt gond az eladása sem. Volt egy házi kofánk, Szepesi néni
Miskolcról, aki hetenként jött, nálunk aludt, én osztottam meg vele
a dikómat, s fizetségül ő hozta nekem a képesújságokat, pengős regényeket.
MINDENNAPOS ÉTELEINKHEZ
VALÓ TERMÉKEK: A BAB, BORSÓ, A ZÖLDSÉGFÉLÉK, KÁPOSZTA, KARALÁBÉ,
TÖK, UBORKA, BURGONYA. A bab zöldbabként is, szárazbabként is,habarva és rántva egyaránt, ugyanígy a krumpli, de abból készült
egyéb is. A lisztből sült mindenekelőtt a kenyér, ünnepekre a kalács
és egyéb sütemények. Kukoricából készült a málé, (a görhe) a főzött
kukoricadara, tetején különböző ízesítéssel, (túró, sültszalonna). A
húsételeket a levágott sertés tartósítása szolgáltatja: a füstölt
sonka, kolbász, a szalonna, a zsír, a zsírban lesütött tepertő, és
ugyanilyen arányban a baromfi, tyúk, kacsa, liba. Pulykát mi nem
tartottunk. A vasárnapi ebéd rendszeresen a töltötttyúkhús leves. Ez
a töltelék, ahogyan otthon készült felejthetetlen jó ízű. Ezt még
talán te is kedvelnéd, Andris. Nagyon szerettem a tejfeles csirkét
és a rántott csirkét is, ha vendég jött, ezeket készítette
édesanyám. A tyúkok szolgáltatták a tojást, a tojás sokféle étel
készítéséhez szükséges, de gyors étel a rántotta, a főtt tojás is.
Ha váratlan vendég érkezett, leggyorsabban a rántotta készült el.
Halat csak néha ettünk,
amikor édesapámnak kedve támadt halászni. Legénykorában
hozzászokott, hogy a kertjük alatt folyó Bársonyosban bármikor
halászhat, de a halat neki kellett megtisztítani és megsütni is.
Ugyanígy voltunk a gombával. Jó esők után eszébe jutott, hogy elmegy
gombát szedni. Ezt a szokást is a szülői házból hozta magával,
ugyancsak o tisztította és sütötte meg, tojással, szalonnával. Mi a
kertben termeltünk zöldségféléket, még nekem is volt egy külön
elkerített veteményes kertem, ezeket nemcsak a leves ízesítésére
használtuk. Paradicsomot télire is eltettünk, ahogyan befőztünk
többféle gyümölcsöt. Barackot, szilvát, meggyet. Nagy ötliteres
üvegekbe uborkát raktunk, ecetesen, vizesen, nyáron kovászos uborkát
készítettünk.
KÜLÖN ESEMÉNY VOLT A HORDÓS
KÁPOSZTA ELTEVÉSE. Első menetben a széplevelű kemény fejek
kiválasztása, azután a gyalulás, a fűszerezés, és a legérdekesebb
művelet az egymásra rakott rétegek betaposása. Ez is az édesapám
feladata volt, félórán keresztül mosta, súrolta a lábát, mielőtt a
hordóba szállt. Olyan művelet ez, mint szüret idején a szőlőtaposás.
A hordó tetejét deszkával fedtük be és erre nagy követ tettünk
nyomatéknak. A hordós káposzta egész télen kitartott. Nincs ilyen jó
a mi Hold utcai piacunkon kapható híres „vecsési káposztának” sem.
A főzelékek csakugyan
kisebb arányt képviseltek a kelleténél. Érdekes volt, hogy ki, mit
szeret a családban. Édesapám több olyan ételt (saláta, tök) nem
szeretett, amit édesanyám hozott otthoni ételként. A következmény:
én sem szeretem, amit apám nem szeret, de a lányok édesanyámat
követték. Gyerekkori kedvenc étel emlékeim: a túróstrapacska, a
szilvás derelye, a csöröge, a töltött káposzta és töltött paprika,
és sokféle sütemény.
