Petró András
Fügödi emlékkönyv - Abaúji örökség -
- Második fejezet
- A falu élete, hétköznapok, ünnepnapok
- Egy igazán tragikus esemény
- (158. oldal)
bből a meséből csakugyan hiányoztak a meseelemek. Valóságos történet, szomorú kicsengéssel. Elpusztult egy tehenünk. A környezet is, az elbeszélés is reális, földhözragadt. Emlékezetem szerint mégis figyelemmel hallgattad.
Gazdaságunk, megélhetésünk alapját, biztonságát a tehenek tartása jelentette, amint erről a gazdálkodásunkat bemutatva többféle módon is szó esett. Ebből azt is tudod, hogy általában három tehén állt az istállóban, egy-két kisborjúval. A tehenek gondozása, etetése, és fejése sok munkát jelentett, de megérte. A csarnok fogadta a tejet, édesanyám céduláján gyűltek az átvett tételek, kedves elfoglaltsága volt ezek számolása. A cédulát a varrógép fiókjában tartotta, sok egyéb kincs mellett. Hetenként fizettek, mindig pontosan, rendesen. Kedves teheneink voltak, szelídek, jó tejelők. Az a régi kézzel való fejés nagyon nehéz munka volt. Különösen nyáron, amikor a legyek csípései miatt nyugtalanul mozgott a tehén. A mi feladatunk volt a tehén legyezése egy csalamádészállal.
Történt egyszer, hogy el kellett viselnünk egyik igazán kedves tehenünk pusztulását. Döbbenten hallgattuk kora reggel, még félálomban édesapámat, aki csak éppen kiment az ólba, – mindig ő kelt fel elsőnek a tehenek ellátásához –, máris jött vissza, és komoran számolt be a szörnyű esetről. A Terka szabályosan megölte magát. Nyakára tekeredett az a kötél, amivel a válóhoz volt kötve. Csak éppen most történhetett,ott fekszik még melegen, de már nincs életben. Édesanyám hangos zokogásba tört ki, szerette ezt a szelíd tehenet, fejni is könnyű volt, és bőven szolgáltatta a tejet is. Mi gyerekek ijedten húztuk össze magunkat. Engem szalajtott édesapám segítségért, János bátyámért, Pali bátyámért. Ők jöttek mindig, ha férfi segítség kellett, de jött Szőke szomszéd is, és gyorsan elvágták a nyakát. Szörnyű látvány volt.
Hívtuk az állatorvost, aki a szükséges vizsgálat után engedélyezte a kimérését. Elvitte o is a maga részét, ezzel ki volt fizetve a munkája. Különös helyzet volt. Húskimérés lett egy félnapra a komoránk. Mérleggel felszerelve, bárddal, késekkel. Talán Szőke Feri bácsi volt a kimérő. Ha nem lett volna ilyen tragikus az esemény, még élveztük is volna ezt a játékot. Működött a szolidaritás, megvették, elvitték minden részét. Vásároltak olyanok is, akiknek nem volt szükségük éppen most erre a húsra. Legalább megtérült valami a nagy kárból. Édesanyám egész nap sírt, jajgatott, hogy mi lesz velünk, hogyan éljük túl ezt a nagy veszteséget. Mi is sírtunk, amikor bementünk az istállóba és láttuk a Terka üres helyét.
Ez az év a szűk esztendők közé tartozott, de még a következő évben is hiányzott, meg kellett várni, amíg a borjúból tehén lett.
