Petró András: Fügöd emlékkönyv 205-213. oldal

Harmadik fejezet
Abaúj, a tágabb szülőföld

Hagyományőrzés az iskolai névadásban
(205-213. oldal)

z örökség őrzésében, a hagyományok ápolásában az igazi nagy lehetőséget az iskolák, az iskolai nevelés jelentik. Nagy örömmel látom, hogy abaúji iskoláink az országos hírű nevezetességek, példaképek mellett egyre többen veszik fel az abaúji származású, a helyhez kötődő kiválóságok, tudósok, művészek nevét. Nekik is vannak felfedezetteik, nevük felvétele nemcsak emlékállítás, de jó alkalom felújítani, ébren tartani a nevezetes ember életét és munkásságát, mindez kitűnő lehetőség a szülőföld szeretetére való nevelésben.

A már emlegetett PILLANATKÉP a következő iskolákról és óvodákról ad tájékoztatást: Abaújvár, Alsóvadász, Aszaló, Baktakék, Boldogkőváralja, Csenyéte, Csobád, Encs, Fancsal, Fáj, Felsődobsza, Felsővadász, Forró, Fulókércs, Gönc, Göncruszka, Halmaj, Hernádvécse, Hidasnémeti, Homrogd, Ináncs, Kázsmárk, Kéked, Krasznokvajda, Léh, Méra, Nagykinizs, Novajidrány, Selyeb, Szalaszend, Szemere, Szikszó, Telkibánya, Tornyosnémeti, Vilmány, Vizsoly. Személyi elfogultság okán én számontartom Abaújszántót is. Aki nem ismeri ezt a vidéket nehezen tudja áttekinteni a különböző iskolatársulásokat. A baktakéki Körzeti Általános Iskola társult iskolái: Detek, Beret, Gagyapáti, Alsógagy, Felsőagy, Csenyéte. A göncruszkai iskola igazgatója arról számol be, hogy. „Iskolánkat többször kirabolták az elmúlt évben. Elvittek minden haználhatót: tv-t, videót, magnót, rádiót, számítógépeket. Hernádvécsén négy épületben oktatják a tizenkét osztályt, de van tornatermük, számítógéptermük, sportpályájuk. Krasznokvajdán a körzetesítés miatt végrehajtott bővítések után a tanulólétszám rohamosan csökkent, kiderült, hogy túl nagy az iskola.

Valamennyi iskolára jellemző, hogy keresik a speciális helyzethez megfelelő pedagógiai programokat, sok a kezdeményezés, kísérletezés. A tanórai nevelésoktatás mellett bő kínálatot nyújtanak a tanórán kívüli tevékenységre. Nincs szükség elfogultságra ahhoz, hogy teljes elismerésünket, tiszteletünket fejezzük ki az itt működő pedagógusok előtt.

A kiadvány segítségével tájékozódhattam iskoláink névválasztásáról. A névsor áttekintése azt mutatja, hogy nálunk is kedveltek az országos hírű történelmi személyiségek, klasszikus nagy íróink. Az Abaújhoz külön is kötődő elnevezések többségükben szintén országosan ismert személyiségek, viselik nevüket iskolák az ország sok más táján. De megkülönböztetett tiszteleteküket, a helyhez való kapcsolatuk jelenti, itt születtek vagy ide köti őket életük, munkásságuk egy szakasza. Íme az elnevezett iskolák és névadóik:

Abaújszántó	ILOSVAI SELYMES PÉTER Általános Iskola

Alsóvadász	TOMPA MIHÁLY Általános Iskola

Aszaló	GÖŐZ JÓZSEF Általános Iskola

Encs	KAZINCZY FERENC Általános Iskola ABA SÁMUEL Szakiskola VÁCI MIHÁLY Gimnázium és Szakközépiskola PETŐFI SÁNDOR Általános Iskola
Fesődobsza	BÁRCZAY GÁBOR Általános Iskola

Felsővadász	II. RÁKÓCZI FERENC Általános Iskola

Forró	GÁRDONYI GÉZA Általános és Művészeti Alapiskola

Gönc	KÁROLYI GÁSPÁR Általános Iskola

Halmaj	GÁRDONYI GÉZA Általános Iskola

Homrogd	MÓRA FERENC Általános Iskola

Ináncs	ARANY JÁNOS körzeti iskola

Kázsmárk	FOGARASI JÁNOS Általános Iskola

Krasznokvajda	BÉRES FERENC Általános Iskola

Méra	DAYKA GÁBOR Általános Iskola

Szikszó	SZEPSI CSOMBOR MÁRTON Gimnázium, Szakképző és Általános Iskola

Telkibánya	SZEPSI CSOMBOR MÁRTON Általános Iskola

Imponáló névsor. (Juhász Zsolttól tudom, hogy azóta újabb iskolák választottak nevet maguknak, de ezeket már nem volt lehetőségem feldolgozni.) Országos hírű névadók, akik nemcsak táji kötődésük miatt érdemesek arra, hogy nevüket iskola őrizze, formálisan is, a nevelési szellemiség képviselőjeként is. Arany János, Petőfi Sándor, Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, Tompa Mihály, Dayka Gábor, Kazinczy Ferenc irodalmi életünk klasszikusai, műveik ismertek, népszerűek. Ide sorolhatjuk Károlyi Gáspárt is, aki ugyan nem író, nem költő, de a Biblia fordításával, a magyar kultúra kiemelkedő alakja, aki nagy hatással van a magyar irodalomra. Ilosvai Selymes Pétert Arany János Toldijának köszönhetően ismerjük. Váci Mihály nem sorolható klasszikusaink sorába, de országosan ismert költő, korának nyugtalan, lázadó dalnoka, különösen az ifjúság körében lett népszerű. Nem abaúji, de aki Szabolcs szegényei és a néptanítók közül jött, azt ismerősként fogadja, magának tekinti ezt a tájt is. Íróink életükkel is, alkotásaikkal is örök értéket jelentenek az iskolai nevelésben, de külön a szülőföld szeretetében is. Rákóczi Ferenc a magyar történelem kiemelkedő nagy alakja, akihez még külön is közünk van. De találkozunk a névadók között olyanokkal is, akikről a közvélemény keveset vagy semmit nem tud. A megyénkhez kötődő többször emlegetett Aba Sámuel király volt, de nem igazán ismert alakja a magyar történelemnek. És tudjuk-e első hallásra, hogy ki volt Szepsi Csombor Márton, Fogarasi János, Göőz József, Bárczay Gábor? Béres Ferenc országos hírű népdalénekes, Gagybátor szülötte. Az iskola nevének megválasztásában az iskola egyéni arculatának egyik jellegzetes vonását, értékválasztását, nevelési szellemiségét, helyi kötődését kívánja megmutatni. Mindez nagy lehetőségeket nyújt a társadalmi kapcsolatok erősítésében is. Az volna az igazi, ha itt az iskolák tájékoztatásait mutathatnám be arról, milyen módszerekkel használják névadójuk életét és munkásságát nevelési céljaik érdekében. De ez már pedagógiai dolgozat lenne. Elégedjen meg az olvasó itt a nevekhez fűzött szubjektív jegyzeteimmel. Névsorom azokból áll, akiknek szülőföldjük ez a táj, vagy életük során hosszabb-rövidebb ideig kötődtek hozzá. Nem a nevüket felvett iskoláknak szóló gondolatok ezek, hiszen ok jól ismerik névadójuk életét és munkásságát. Következzenek aszerint, ahogyan az időben éltek, munkálkodtak, mintegy történelmi kronológiát alakítva.

ABA SÁMUEL. (1041–1044) Ne kövezzen meg senki érte, ha töredelmesen bevallom, hogy bennem nem kelt különösebb érzelmeket a megyénkhez kötődő király uralkodásának rövid három éve. Nem tartozik a nagy királyok közzé, uralkodásának értékelése ma is vitatéma, ahogyan arról a többször idézett Csoma József monográfiából és a Wolf Mária 2002-ben megjelent (Encsi Füzetek 3.) tanulmányából is tájékozódhatunk. De személyisége szorosan kapcsolódik Abaújhoz. Ilyenmódon a nevét viselő iskola vállalhatja a megye történelmének kutatását, különböző korszakainak tanulmányozását, csatatereinek, várainak felderítését, történelmi személyiségeinek ismeretét. Vállalhat olyan gyakorlati feladatot, mint Aba Sámuel szobrának óvása, védelme. De azt gondolom, hogy sok ötlet születik erről Encsen.

ILOSVAI SELYMES PÉTER. (XVI. sz. második fele) Csupa jó íz már a nevét is kimondani. És milyen vonzó a névadó foglalkozása. Vándorénekes a XVI. század második felében. Vándorlásának állomásai: Nagyida, Szatmár, Abaújszántó, a Szilágyság. Abaújszántón 1568-tól 1570-ig iskolamester. A helyi hagyomány szerint egyszoba pitvaros házban írta Thury Pál református lelkész kislányának, Katalinnak a keresztelőjére „Sokféle neveknek magyarázatja” című versét. Terjedelmes mű, kb. 250 sor. Jellemzőül idézek belőle egy versszakot:
„Anna, kedves, kellemetes; Klára, szép világos.
Az Lúczia, fényességes; Kolos, tanóságos;
Dorké, Isten ajándéka; Annos tisztaságos;
Az Borbála, pogán leány, idegen nemzetség.”
Neve fennmaradását, közismertségét mégis Arany Jánosnak köszönhetjük, aki a Toldiban feldolgozta Ilosvai históriáját, amelynek pontos címe: Az híres neves Toldi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokoskodásáról való história. Szerb Antal hívja fel a figyelmünket arra, hogy Toldi valóságos ember volt, már fiatalon az esztergomi érsek zsoldosainak a parancsnoka, és zsoldos vezérként került ki Olaszországba. „Élete még regényesebb volt, mint a róla szóló regényes eposz.”– állapítja meg Szerb Antal.

KÁROLYI GÁSPÁR. (1529–591) Ki mást választhattak volna iskolájuk névadójának a gönciek? Nem kellett törni a fejüket, itt van számukra Károlyi Gáspár. 1559-től haláláig lelkipásztor Gönczön. Gönc a bibliafordító (vizsolyi) nevével szerezte hírét a világban is. A Biblia fordítástörténete jól ismert. Szabóék személyes kutatásaik alapján úgy vélik, hogy Károlyinak a fordításban több segítője volt. Valószínűleg Peley János, a nagytudású gönci iskolamester, Thury Mátyás szántói és Czeglédi János vizsolyi prédikátorok. A Biblia fordításához valószínűleg 1586-ban fogtak hozzá Rákóczi Zsigmond, akkori egri főkapitány és Báthory István országbíró támogatásával. A nyomtatást Mantskovits Bálint végezte, akit ezért telepítettek nyomdájával együtt Vizsolyba. Szenczi Molnár Albert, mint 14-15 éves gyerek segédkezett a nyomda körül. A teljes mű – az apokrif bibliai könyvekkel együtt – 1590 júliusában került ki a sajtó alól. A Bibliához Károlyi. terjedelmes ajánlást írt, melyet a nagyuraknak, vitézeknek, köznépnek és a prédikátoroknak címzett. A Biblia nyelve nemcsak az egyházi irodalomra, hanem a világi költészetre és szépprózára is nagy hatást tett évszázadokon át (pl. Arany, Ady és Váci Mihály költészetére.)

SZEPSI CSOMBORMÁRTON. (1595–1623) Az első magyar útirajzíró. Szepsiben született, Késmárkon és Nagybányán tanult, Telkibányán iskolamester volt 1613 és 1615 között. 1616-ban külföldre indult, több hónapig tanult Danzigban, innen útra kelve, a Keleti-tengeren tett hosszú hajóút után Hollandiában kötött ki. Meglátogatta Angliát, Franciaországon, Németországon, Csehországon, Lengyelországon keresztül tért haza. 1620-ban tette közé útleírást, Europice varietas címmel. Műve az első útleírás hazánkban. Csak a címe latin. Sokat gyalogolt, útközben a szegény emberek segítették. A látottakat keresetlenül, jóízű humorral, a szegény diák szemével láttatja. Legnagyobb elragadtatással Párizsról ír, de szemléletesen mutatja be Danzigot, Londont, Amszterdamot is. Nagy európai útjáról viszatérve előbb Kassán tanított, majd a bedegi Nyári család udvari papja lett Varannón. Itt írta meg erkölcs- bölcseleti művét az Udvari Scholát. Két lírai verse is maradt ránk. Szepsi Csombor Márton ma is korszerű személyiség. A világjárás szép szenvedélye mellett arra is tanít, hogy a látottak nemcsak futó szórakozást, élményt jelentenek. A szikszói diákok követik névadójuk példáját, igyekeznek megismerni a világot. Jól kialakult partnerkapcsolatuk van a dániai Glajmsberggel, a németországi Waldemsszel, és az olaszországi Dro városával.

KAZINCZY FERENC. (1759–1831) Jól választottak az encsiek. Fiatal intézmény a Kazinczy általános, 1987-ben kezdte el működését. Nem tudom kinek a fejében született az ötlet, hogy Kazinczy nevét vegyék fel, de jobbat nem is találhattak volna. Nem véletlen, hogy olyan sok iskola viseli ezt a nevet szerte az országban. Írói, irodalomszervező működése Széphalomhoz kapcsolódik. Joggal tartja magáénak Zemplén, de ezt megelőzően volt egy nagy korszaka, amikor a kassai tankerület népiskolai tanfelügyelője. Tanfelügyelőségének öt éve alatt elméleti pedagógiai munkássága is maradandó érték. Folyóiratcikkekben, beszédekben a felvilágosodás nevelési elveit népszerűsítette. Hangsúlyozta a természettudományok oktatásának fontosságát, a gyermekek életkorához és fejlettségéhez alkalmazkodó bánásmód és a humánus fegyelmezési módszerek bevezetésének szükségességét. Életrajza vázlatos ismertetése sem fér el itt, de felesleges is. Szabóék méltán hívják fel a figyelmet Göncruszkára, ahol Kazinczy Ferenc húga Klára lakott, mint Krajnik József felesége. Klára nemcsak szerető testvér volt, de istápolója, nevelője az egyre nehezebb sorsú költő gyerekeinek is. Akik iskolába jártunk, mindannyian megtanultuk, ha elfelejtettük volna, újítsuk fel. „A nagy titok Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, Szánts és vess; s hagyjad másnak az áldozatot.”

DAYKA GÁBOR. (1769–1796) Ismert költő ezen a tájon. Miskolcon az az utca őrzi a nevét, amelyben a sokunkat felnevelő evangélikus tanítóképző működött. 1769-ben született Miskolcon és 1796-ban halt meg Ungváron. Iskoláit Miskolcon és Egerben végezte. Pesten megismerkedett Kazinczyval, aki nagyra becsülte költői tehetségét, o írta róla az első életrajzot. Abaúji kötődését jelenti, hogy 1791-ben Szikszón, Vitéz Imrénél vendégeskedik, 1791 és 92 fordulóján pedig hosszabb időt tölt Mérán a Vitéz kastélyban. Itt írja legszebb verseit (Esdeklés, Az esztendő első napja, Titkos bú) és mindig visszavágyódott ide. Példakép lehet abban is, hogy a klasszikus nyelvek mellett franciául, angolul és olaszul is olvas, jelentős teljesítmény fordítói és pedagógiai munkássága. Jól döntöttek a méraiak, amikor 1990-ben Dayka Gábort választották névadónak. Idézzük itt is Szabóékkal együtt a Vitéz Imréhez írott verse néhány sorát:
„Ölembe újólag ki ölti karjait?
Újra ki adja meg Abauj tájékait?”
FOGARASI JÁNOS. (1801-1878) Fogarasi élete és munkássága kevéssé ismert. Lexikon segítségével derítettem ki magam is a legfontosabb tudnivalókat róla. 1801 és 1878 között élt, Felsőkázsmárkon született. Birtokos-nemesi családból származott, tanulmányait Sárospatakon végezte. 1848-ban Kossuth minisztériumában volt tanácsos, de nem követte a kormányt Debrecenbe. Később kúriai bíró lett, jogtudománnyal is foglalkozott. Nyelvészettel a 30-as években kezdett foglalkozni. Szótára és általános nyelvészeti munkássága már életében is vitatott. A magyar szórend és hangsúly tisztázásának terén ért el maradandó eredményeket. Mongol tanulmányai kéziratban maradtak. A lexikonnál élőbb és vonzóbb embert mutat be a Szabó házaspár. Ebből az is kiderül, hogy nyelvészeti munkái mellett írt verseket és szépprózát, történelmi és jogi tanulmányokat, sőt 1847-ben Tranyik Jánossal két népdalfüzetet is kiadott. A kázsmárkiak természetesen joggal mondhatják, hogy adott a falu a hazának egy jelentős tudós embert, aki példakép lehet az ifjúság előtt.

TOMPA MIHÁLY. (1817–1868) Élete és költészete egyaránt a nevelési lehetőségek valóságos tárháza. Nem a kisajátítását jelenti, hogy megkülönböztetetten is a mi költőnknek tartjuk. Rimaszombaton született 1817-ben és Hanván halt meg 1868-ban. Életének fontos állomása Kelemér, ahová a szabadságharc után költözött lelkésznek. Sok mindenért szeretjük. Sajnáljuk benne az árva gyereket, akit bántottak, vertek. Szeretjük benne a pataki szolgadiákot. És büszkék vagyunk rá, hogy olyan magasra tört, Petőfi és Arany mellett volt foglalt helye a magyar költészetben. Az én nemzedékemben még úgy él a költő, hogyha elhangzik a neve, akkor érkezik a válasz is:
„Megenyhült a lég, vidul a határ,
S te újra itt vagy, jó gólyamadár.”
Vagy másik versének kezdő sorai:
„Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök csüggedt madarak?“
És szól bennünk a dallam is:
„Repülnél lelkem, fenn repülnél
A táj szellõivel,
Mely a nyílt rónaság felett még
Szabadságot lehel;”
GÖŐZ JÓZSEF. (1855–1909) Az aszalói iskola névadóját mindenekelőtt a pedagógusok ismerik, ha ismerik. Aszalón született 1855-ben. Már 15 évesen segédtanító Poroszlón, polgári iskolai tanár, később igazgató. Tankönyvíró, a Néptanítók Lapja segédszerkesztője. Legjelentősebb munkája a három kötetes Tanítók útmutatója, a hatrészes Magyar nemzeti abc- és olvasókönyv. Négy kiadást ért meg a Budapest története. Én akkor ismertem meg közelebbről a munkásságát, amikor 1954-ben a Köznevelés szerkesztője lettem. Hozzáláttam a nagy előd, a régi Néptanítók Lapja tanulmányozásához, és nagyot dobbant a szívem amikor kiderült, hogy többek között egy szülőföldemről való szerkesztő nyomdokait kell követnem. Ha ma lennék abaúji pedagógus kezdeményezném a Göőz József társaság létrehozását, a szerző életének és munkásságának tanulmányozására. Pályázatot írnék ki műveinek mai hasznosítására. Vannak nevezetes tanítói Aszalónak a közelmúltból is, közülük is kiemelkedik Réman János és Orosz László. Utóbbi Aszalóról írott helytörténeti munkájával példát mutatott az abaúji helytörténetíróknak.

DR. BÁRCZAY GÁBOR (1873–1937) Az abaújiak számára jól ismertek a Bárczayak. Nagybirtokosok voltak Kérben, Dobszán, Perén, Vilmányban. A megye nagy történelmi családjai közé tartoztak, a történelem során magas országos tisztségeket viseltek. Rokoni kapcsolatokat ápoltak a Rákócziakkal, Lorántffy Zsuzsannával, a Kazincziakkal, Kossuth Lajossal. Ennek a családnak egyik sarja az iskola névadója. Bárczay Gábor gyerekkorát a család ősi fészkében, Bárcán töltötte. Középiskoláit Kassán kezdte és Debrecenben fejezte be. A jogi doktorátust Kolozsváron szerezte, majd a Műegyetemet is elvégezte Budapesten. Széles körű műveltséggel rendelkező nagybirtokos, nagy házi könytárral. Kiváló mezőgazdász, sok újítással. A Felsődobszán termelt borát már maga palackozta. Modernizálta a család ősi malmát. Újjáépítette a duzzasztóművet, 1911-ben olasz mérnökök tervei alapján villamoserőművet is építetett. Több műszaki találmány fűződik a nevéhez. Műszaki érdeklődését és felkészültségét bizonyítják a helikopter építéssel, repüléssel végzett kísérletei. Az első gépe lezuhant ugyan, de kísérleteit azért nem folytathatta, mert a sok építkezés, fejlesztés, a kísérletek felemésztették a birtok hozamát. Bárczay Gábor fiatal éveiben versenyszerűen sportolt, leginkább a lovaglásban és lövészetben tüntette ki magát. Társadalmi elismertségét mutatja, hogy hosszú időn keresztül elnöke az Országos Malomipari Egyesületnek. Juhász Endre, az iskola igazgatója közölte velem érdeklődésemre szíves válaszában: „Az iskolának névadó ünnepsége 1993. április 23-án volt a tornatermi szárny (amely a tornatermen kívül egy tantermet, belső vizesblokkokat és kazánházat tartalmazza) átadásával egyidejűleg. Jellemző a Bárczay család nagyságára, hogy az ünnepségen 23 leszármazott és közeli rokon vett részt. Németországból és Ausztriából is örömmel jöttek meghívásunkra. El voltak ragadtatva attól, hogy az ősi fészket és környékét mennyire rendben tartjuk, s hogy milyen hasznos célt szolgált.”

BÉRES FERENC. (1922–1996) Béres Ferencre emlékeznem, még ma is fájdalmasan nehéz feladat. Látom őt, és hallom őt, az élő, eleven, tele van vitalitással, érzem személyes vonzását. Leginkább a borsodmegyeiek budapesti baráti körének találkozóján, ahol szenvedélyes hevülettel emlékezik szülőfalujára, egy régi kovácsműhelyre. És eleven emberként látom, hallom énekelni valamelyik koncertjén. Béres Ferencet Abaúj adta a hazának, a mi hírünket vitte szerte a világba. Ha volna olyan feladat, hogy válasszunk hangot Abaújnak, akkor ez csak Béres Ferenc hangja lehetne. Szárnyaló, egyszerre ünnepélyes, nemes, és egyszerű falusi hang, senki más hangjával össze nem téveszthető. Feleségének köszönhetően megkaptam életrajzát, valahogy jó lenne ezt eljuttatni az abaúji közönséghez is. Az életrajz első szakaszában válaszol arra a kérdésre miért választotta ezt a pályát.
„Kereken 50 esztendeje annak, hogy hivatásos énekművész vagyok. Vágyaim, álmaim, életterveim sokirányúak voltak, de mindig a művészetek tartományaiban kerestem a leghasznosabbat, a legkifejezőbbet. Festő, szobrász és még sok más szerettem volna lenni, de a muzsika varázsa mindegyiknél fogékonyabb volt, hiszen az eredendő adottságok közül ebből kaptam a legtöbbet. A végleges elhatározást körülményeim és az idők parancsa döntötte el. Az énekművészet volt az a terület, ahol új művészeti feladatokra a magamfajta felkészültségű és adottságú ember volt a legalkalmasabb.”
Élete, nagy sikerei, és keserves megpróbáltatásai nekünk, kortársainak nagyon ismerősek. Sok mindent éltünk meg ugyanilyen módon, bár hozzá hasonló magas csúcsokra csak kevesen juthattak fel. Az alábbiakban Béres Ferenc portréjához kívánok egészen friss adalékkal szolgálni. Felesége írta az életrajzzal küldött kísérő levelében. a következőket.

„Kedves Petró András! Az itt küldött életrajz Ferenc életének fontos, szakmai állomásait tartalmazza. Szeretném még hozzáfűzni, hogy 1968-ban Sárospatak városának adományozta jelentős képzőművészeti gyűjteményét. Festményeket, szobrokat, kisplasztikákat. Ezért a tettéért lett 1970-ben Sárospatak első díszpolgára. 1996 március 4-én, pályafutásának 50. évfordulóján csodálatos dalesttel búcsúzott el hallgatóitól, művészi pályájától a Zeneakadémián. Pihenni szeretett volna. Ezután már csak egyházi előadásokon, református és katolikus templomok hangversenyein vett részt. A „pihenés” rövid volt. 1996 június 6-án örökre itt hagyott bennünket. Szeretettel köszönti: Béres Ferencné, Erzsébet” Már a korrektúra során toldom be a legújabb hírt: augusztus 20-án 14.00 órakor avatták Béres Ferenc szobrát Patakon, az iskolakerti szoborsétányon. Sok bizonytalanság élt bennem ennek a fejezetnek a megírásában. Szerves részévé válik-e Fügödről szóló emlékkönyvemnek? Több táját bemutatom, számos települését ismertetem, de miért éppen ezeket? Miért olyan futólagos a Cserehát szereplése? Nyújt-e valamit az olvasónak az iskolák ilyen bemutatása, a felvett nevekről készített jegyzetek közreadása? Nem tudom. Az olvasó majd eldönti.