Petró András

Fügödi emlékkönyv - Abaúji örökség -

 

Harmadik fejezet

Abaúj, a tágabb szülőföld

 

Miskolc felől jövet

(199-202. oldal)

z ország belsejéből jőve Abaújba Miskolc felől érkezik az utas. Zsolca után ágazik el az út kétfelé. Jobbra Szerencs, Sárospatak, Sátoraljaújhely irányába, balra Szikszó, Encs, Hidasnémeti, Kassa felé. A mi utunk a hármason erős kapaszkodóval kezdődik, s vezet az ongai dombtetőig a Turul szoborhoz. Innen tárul szemünk elé a Hernád völgye. Ezen az útvonalon mentünk veled is Andris. A látvány leírásához most mégis segítségért folyamodunk. Nem is akárkihez, magához Kazinczy Ferenchez. Ő írja 1790-ben az
Orpheusban.

– „A töltésen túl (a Sajó után) utam egy darabon felfelé ment. Hijába szólítgattam a kocsisomat, kinek rövid ümmögje alatt barnás hátgerincét hízelkedve ölelgették a kedves Etéziák a nyeregben. – Ami nem lehet, uram, csak nem lehet: de érjünk csak fel ama partra, majd úgy megyünk lefelé egész Szikszóig, hogy a tatár sem ér utol – felele magyar szíves egyenességgel.

Rábíztam a hajtást, befeküdtem kocsim szegletébe, s a legédesebb reggeli álom szála meg, melyből csak a nagy rázkódás vert fel, midőn kocsisom a meredek partról nyargalva szaladt a tatárok elől lefelé! – már előttem feküdt rétes völgyében a kálvinista Szikszó, boldog szőlőhegyeivel, melyek dél és nyugat felől nem magas hegyeit egészen elborították. Jobb kéz felől mint egy két mértföldnyire a zemplényi és hegyaljai hegyek széleit, bal kéz felől a kázsmárki és forrai termékeny szántóföldeket; középen pedig azt a zöldellő rétet láttam, melyből néha a Tiszába siető Hernád csillámlott. Bővséget mutatott mind a már sárgulni kezdő vetés, mind a föld fekete agyagja, s ehhez járulván a környék szépsége, leginkább pedig Miskolc szomszédsága azt óhajtottam, hogy bárcsak ennek a városnak a lakosa lehetnék.”

(Orpheus – 1790)

Megéltem ezt az élményt sokszor magam is. Ifjúságom idején leginkább bicikli nyergében, amikor ez nálam is azzal az élménnyel járt, hogy a dombra való feljutás keservei, izzasztó fáradalmai után jött a pihentető száguldás lefelé. Milyen jó, hogy nem látta ezt otthonról édesanyám! Jöttem néhányszor Kazinczyhoz hasonlóan szekérrel, és jöttem idősödve, öregedve autóval. Ugyanazt éreztem, amit Kocsis Lajos, garadnai kollégám és barátom fogalmazott meg az Abaúji iskolák és tanítók című munkánkban. (Sváb Antal kezdeményezése volt, ő volt a fő szervező, a kötet szerkesztője. Neki segítettek: Bakonyi Béla, Beke Gusztáv, Gulyás János, Héderváry Ferenc, Jónás Ferenc, Petró András.) Idézet Kocsis Lajos írásából:

„Itthon vagyunk! Ez a mondás megszokott a mi környezetünkben. Ha Miskolc felől jövet gépkocsink, vagy autóbuszunk felkapaszkodott a szikszói partra, a Turulhoz, ezt szoktuk mondani. Itthon vagyunk, ez már Abaúj. A domb pereméről északra nézvést kitárulkozik előttünk a Hernád-völgy. Jobbról az Eperjes-tokaji hegylánc egymásba kapaszkodó láncszemei, balról a csereháti-dombság lankái szegődnek mellénk útitársnak. Jobbról-balról tornyok, házak maradoznak el, egy-egy falu, ismerős vidék, az út mellett álló egy-egy ismerős fa mintha üdvözölne, köszöntene. Hányszor mentem már végig ezen az úton. Mindannyiszor valami meg nem magyarázható búsongás kerít hatalmába. Emlékek, történelmi események tolonganak elő a múltból, az abaúji múltból, a mi múltunkból, az én múltamból. Tüzes paripájú őseink, vad tatárok, rabló törökök, szabadságunkat vérbefojtó orosz és osztrák hadak, megszálló csehek, majd németek, majd románok. Szabadságunkért, függetlenségünkért küzdő Rákóczi, az 1848-as szabadságharc hősei. A II. világháború embertelenségébe, gyilkos húsdarálójába kényszerített menetelő katonák, magukat alig vonszoló munkaszolgálatosok! A kaszát suhogtató paraszt, a domboldalon furulyázó juhász ugyanúgy Abaúj, mint a Miskolcra bejáró vasutas, vagy gyári munkás, vagy Dózsa György kósza népe, vagy a regéci, boldogkőváraljai vár, vagy a vizsolyi templom, Károlyi Gáspár és a Biblia. Ez mind Abaúj.”

Köszönöm neked, Lajos!

Szépen fogalmaztad meg sokunk érzéseit. Abaújt bizony sokféle jelzővel illették az idők folyamán. Volt Rákóczi földje, a szabadság földje, a nemesi ellenállás megyéje, és volt a feudalizmus fellegvára, ebből is következően a „sötét Abaúj”, ezzel a jelzővel elmaradottságára, a tudatlanságra utalva. Ennek a sötétségnek az oszlatói voltak a templomok papjai, az iskolák tanítói, közöttük az idézett Kocsis Lajos, aki otthon maradt Garadnán, vállalta övéi sorsát. Lámpás volt a többi lelkiismeretes abaúji tanítóval együtt. Abaúj jelzője ma településszerkezetét tekintve az aprófalvak egyik tájegysége, társadalmi, gazdasági helyzetének megfelelően: hátrányos helyzetű térség. Vannak, akik szerint többszörösen hátrányos. Ennek bemutatása ugyancsak külön tanulmányt, tanulmányok, elemzések sorát igényelné. Erre itt nincs lehetőség, s nem is vagyok felkészült rá.

2000-ben készült egy remek kiadvány a Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Közoktatásért Közalapítvány támogatásával: PILLANATKÉP. A 2000. év iskoláiról és óvodáiról Abaújban. Szerkesztői: Kristóf Lajosné, Bukovenszky László, Juhász Endre. E kötet bevezető tanulmányában Kristóf Lajosné rajzolja meg azt a hátteret, amelyben iskoláink működnek. Ebből idézek néhány jellemző megállapítást.

„A térség települési lakosságszáma nagy különbözőségeket mutat, a 88 fős községtől a 6000 lakoson felüli kisvárosig…Kuriózumként megemlíthető, hogy az egyik községben a 60 év fölöttiek százalékaránya 72… Elgondolkodtató adat, hogy a kisközségek közül négy semmilyen munkalehetőséget nem tud nyújtani lakóinak.

Az abaúji térség iskoláiban tanuló diákok szüleinek 56 %-a munkanélküli…

Az adatokból jól látszik, hogy az itt élő gyermekek mind gazdaságilag, mind kulturálisan hátrányos helyzetben levők, hiszen az a társadalmi közeg, amelyben felnőnek, mindenképpen ezt okozza: az alacsony képzettségű szülők, a magas munkanélküliség, a gazdaságilag alacsony szinten, nem ritkán nagy szegénységben élő családok, a kultúrára, művelődésre alulmotivált társadalmi környezet…

Feltűnő jelenség a kistérségben a cigány etnikumhoz tartozó tanulók magas száma, ezt próbálja kezelni a cigány felzárkóztató programok nagy számú működtetése az iskolákban. Az eltérő oktatási formákban tanulóknál is csaknem a 100 (91%) százalék a cigány tanulók aránya. Az utóbbi időben ebben a térségben megnőtt az enyhén fogyatékosokat foglalkoztató csoportok száma.”

Adott tehát egy nagy történelmi múlttal rendelkező, természeti szépségekben bővelkedő területe az országnak, nagyon rossz gazdasági helyzetben, rengeteg társadalmi gonddal, feszültséggel. Ebből következően szükség van minden segítségre. Mai szakemberek elemző munkájára, az elemzésekből következő feladatok kijelölésére. Szükség van a hivatásosok: a közigazgatás, az oktatás, az egészségügy szakmai munkájára, a vállalkozókra, a helyi társadalom aktív közreműködésére, a napi feladatok megoldására. Új szervezeti modell jött létre 1977-ben 72 önkormányzat részvételével, az encsi közigazgatási ellátási körzet. 1999-ben tagja lett az abaúji térség valamennyi önkormányzata.

De éppen ennyire szükséges a múlt ismerete, az abaúji örökségre való építkezés.

 

Statisztika