Petró András

Fügödi emlékkönyv - Abaúji örökség -

 

Harmadik fejezet

Abaúj, a tágabb szülőföld

 

A szomszédos falvak gyűrűjében

(185-190. oldal)

közvetlenül szomszédos falvak: Forró, Encs, Gibárt, Hernádbüd, Pere, Hernádszentandrás, Ináncs. A nagy szomszédot, Encset már közelről megismertük, a nagy szomszéddal kialakult kapcsolatunkat ugyancsak. Ezeket az Abaúj szívében található településeket többféle szempont szerint lehet csoportosítani. Az enyém egy vallástörténeti hagyományhoz, a pataki kollégium ünnepi követküldéséhez kapcsolódik.

A pataki diákok anyagi segítségét és az egyházakkal való közvetlen kapcsolatot szolgálja ez a küldetés. A sátorosünnepeken (karácsony, húsvét, pünkösd) a teológusokat és felsőbb éves gimnazistákat küldték ki a gyülekezetekbe, igehirdetői szolgálat végzésére. Vitték magukkal az iskola üdvözletét tartalmazó pátenst. A szolgálatért gyűjtöttek számukra a hívektől, akik jó szívvel adakoztak, tehetségük szerint. Nagy segítség volt ez a diákoknak tanulmányaik folytatáshoz. Voltak igencsak jó pénzt jelentő nagyobb, gazdagabb egyházak és voltak szegényebbek. Kis települések lévén több gyülekezetet fogtak össze egy küldetésbe. Ezeket versbe foglalva hirdették ki. Ilyen legációs hely volt a mienk is imígyen:

„Büd – Pere – Szentandrás,

Al-Felfüged – Enccsel – Inánccsal.”

Ha ezeket a helyeket összekötjük, nemcsak képzeletbeli körvonalat kapunk, hanem valóságos összekötő utakat, amelyek minősége hagy kívánnivalót maga után, de közlekedni lehet rajtuk. Ez a körgyűrű a völgy földrajzilag vegyes egységét foglalja magában. Büd és Pere túl vannak a Hernádon, kapcsolódásuk másik iránya Abaújszántó. Ugyanakkor a büdi határ átnyúlik a Hernádon innen, közvetlen szomszédos a fügödi határral a történelmi időktől fogva. Fügödiek viszont birtokosok a büdi domboldal szőlősében. E gyűrű falvaiból több is katolikus: Pere, Ináncs, Encs. Ezekben nincs is templomunk, a református családok átjárnak a szomszéd faluba. A mi legátusunknak tehát, Büdön, Szentandráson és Fügödön kellett prédikálnia. Tudod Andris, azért időzöm el ilyen hosszan ennél a legációnál, mert pataki diák szerettem volna lenni. Ez volt édesanyám nagy álma is. Minden ünnepen kíváncsian vártuk a legátust, és a legátus kísérőjét, a mendikást. Ez a körgyűrű otthoni nyári vakációs kirándulásaink egyik gyakori útvonala volt. Általában félnapos idővel, és ide jöhettek a kisebbek is, ok is jól végigkarikázták. Nyolc-tíz fos csapat volt ez, a látványosság kedvéért zászlókkal felszerelve. Akkorhát a Büd, Pere, Szentandrás, Al-Felfügöd, Encs, Ináncs körjáratból bemutatásra vár még Büd, Pere, Szentandrás és Ináncs.

LÉGVONALBAN BÜD VAN LEGKÖZELEBB, a már bemutatott romantikus átkelési lehetőségekkel. Szekéren, autón, biciklin viszont nagy kerülővel Encsen és Gibárton keresztül érhetjük el. Szegényebb, elmaradottabb helynek tekintettük Fügödhöz viszonyítva. Határa 1029 kat. hold, ebből 740 szántóföld. Többségében nehezen művelhető parcellák. Főleg a szőlő miatt jártunk oda. Nagyapám szőlőjében mindig volt munka, kapálás, kötözés, gyümölcsszedés, és a legnevezetesebb, a szüret. A szüreti termés minősége ugyan messze esett a tokaji hegyvidék boraitól, de otthoni fogyasztásra megfelelt. Nagyon szerettem szép kis templomát. Az már korábban kiderült, hogy rokonságba is kerültünk a büdiekkel. Majoros Bertalan, neked Berti bácsi, vette el édesanyám legkisebb húgát, Pali és Berti édesanyját. Nagy élményünk volt a domb (mi hegynek hívtuk) oldalában kibuggyanó forrás tiszta hűs vize, a domb aljában a már befogott csurgó. Ilyen csoda Fügödön nem található. Az emlegetett nyári kerékpáros túráinkon leginkább itt álltunk meg pihenőre. A faluból kivezető szakasz ismét csak hangulatos része a Hernádnak, kiépült itt egy kisebb üdülőtelep is, jó horgászhelyekkel.

PERE IDEGEN MARADT NEKEM. Nem volt ott rokonunk, dolgunk. Ugyan miért mentünk volna Perére, ebbe a girbe-gurba, össze-vissza faluba? Radeczky Béla, az iskola igazgatója, a falu szülötte a Hernád menti táj, Hernád menti emberek című kötetben szemléletesen írta le faluját.

„A szomszéd falubeliek azt mondják: „Perét kapával ültették”. Van benne valami. Nincsenek kimért utcái, a kertek is hol keresztbe, hol hosszába futnak. Oda tapadtak a dombhoz, mint a parti fecskék fészkei. Az ember ott vert házat, ahol lehetett, ahol engedte a víz, a Hernád.” Nevezetessége a Bárczay kastély. Miért is nem néztem meg soha közelebbről? Nagyon szép része a falunak a központjából a szentandrási híd felé vezető erősen lejtős út, a Hernád újabb vadregényes szakasza. Csakúgy száguldottunk lefelé kerékpárutunkon, amikor ide értünk.

SZENTANDRÁSRA GYAKRABBAN MENTÜNK, több ismerősünk, több barátunk élt ott. (Békiék, Kótáék, Szendreiék, Piskótiék, Cziákiék). Szentandráson jobban megmaradt a nemesség és nemességi tudat, mint nálunk. Az igazat megvallva mi nevetségesnek is tartottuk ezt a nemesi rátartiságot. Szép a román stílusban épült temploma, s még szobra is van, egy világháborús emlékmű. A Bársonyos szerepét ott az Ér tölti be, amely a falu alatt folyik és Ináncs felé kanyarodik. Szentandrás gyakran szenved a Hernád áradásai idején, van amikor teljesen körülveszi a víz. Számomra 1945 tavaszán lett igazán fontos hely. Negyedéves tanítóképzős voltam akkor, s ilyen címen megbízást kaptam az új hatalomtól: szervezzem meg ott a tanítást, mert Molnár tanító úr még nem jött haza a frontról. Saját iskolámba, Miskolcra nem mehettem egyelőre, így szívesen vállaltam a szép feladatot, ma azt mondanám, a nagy kihívást. Csak úgy, minden hivatalos papír és pecsét nélkül történt ez a tanítóskodás. Kitakarítottam, rendbe tettem az egy ideig katonai szálláshelyül szolgáló tantermet. Viszonylag nagyobb kártétel nélkül vészelte át a háborút. A tanügyi hatóság jóval később vette tudomásul, de helyben hagyta, örültek, hogy rendben folyik a tanítás, nem veszítenek tanévet a gyerekek. Naponta mentem és jöttem azon a kedves gyalogúton, jól megfigyelhettem a természet változásait, a határ éledését, vetések növekedését. Jó ideig hallottam még az egyre távolodó ágyúzás csillapodó hangját. Itt kezdődött hát pedagógusi pályám, amit valamikor meg is írtam a Köznevelésben. Itt tanultam meg, hogy mit jelent a gyerekekkel, a szülőkkel való kapcsolat és mit jelent a sorkoszt. Milyen izgalommal, szorongással figyeli a fiatal, kedves, nagyon szegény fiatalasszony, hogy jó étvággyal eszi-e a főztjét a tanító úr, és hogy ragyog az arca, amikor ez a gyerekember szíves szóval megköszöni és megdicséri az ebédet, marad még egy kis beszélgetésre a gyerekről. Itt kerültem közelebbi ismeretségbe a Nikházy családdal, akik pártfogásukba vettek, ha esti elfoglaltság miatt ott kellett maradnom, náluk aludhattam. Zsuzsika nénivel, aki nagy olvasó volt, sokat vitatkoztunk Ady költészetén. Most, munka közben kaptam meg Nikházy Imrétől, – ő volt a négy gyerek közül a legkisebb, Imi, első osztályba járt hozzám –, Hernádszentandrás monográfiáját. Fiatal szakemberek: Gombár András, Újvári Nóra Ilona, Üveges Gábor kutatási munkájának az eredménye. Kifogástalan szakmai munka, elismerést érdemel. Ezek a szentandrásiak csak megelőztek, s nem is mesékkel álltak elő!

INÁNCCSAL KEVÉS KAPCSOLATUNK VOLT, oda sem volt miért mennünk. Akkoriban nem tudtam, hogy valamikor Ináncs és Szentandrás egy falu volt. Később azután személyes viszonyunk is keletkezett, amikor Nagy Bálint odament pedagógusnak, már a hatvanas-hetvenes években. Tudod az a Nagy Bálint, aki gyakori szereplője volt az igaz-meséknek. Az ő házukról mondtam, ma is igazi értéke Alsófügödnek. Ináncs nagyobb falu, nagyobb határral, szorgalmas emberekkel. Történelme azonos a táj történelmével. 1567-ben Hasszán bég vezetésével török támadás érte. A falusiak a templomkertben védekeztek, de a túlerővel nem bírhattak. A falu csaknem teljesen elpusztult. 1602-ben hajdúk települtek a községbe. A pestis Ináncsot sem kerülte el. Ennek a magyarországi törökvilágnak a szövevényes különlegességét, viszontagságait tulajdonképpen most, az ismerős abaúji példákon értettem meg igazán. Őszintén el kell mondanom viszont neked egy Ináncshoz fűződő kellemetlen emlékemet. 1944 nyarán a beszolgáltatási rendelet végrehajtása érdekében szigorú ellenőrzés alá vonták a cséplést. A jegyző által megbízott cséplési ellenőrök végezték a mérlegelést, s ők számolták ki a szigorú és igazságtalan rendelet alapján a kötelező beszolgáltatás mértékét, amit azonnal be is kellett szállítani a gyűjtőhelyre. Engem is kijelöltek ellenőrnek egy ináncsi cséplőgép-tulajdonoshoz. A nevére már nem emlékszem. Fiatalember volt és kisebb teljesítményű cséplőgép tulajdonosa. Hallgatólagos megegyezés alakult ki közöttünk. Amíg reggelizni voltam rájuk bíztam a mérlegelést, ez idő alatt félre lehetett tenni néhány zsák vetnivaló búzát. Ez bizony szabálytalan volt, de nagyobb erkölcsi parancsnak tartottam az igazságtalan beszolgáltatás enyhe korrekcióját. Az elszámolásokat ellenőrző jegyző úr is mindig a gazdák javára korrigált. Amikor végeztünk a csépléssel, meghívást kaptunk a plébános úrtól búcsúvacsorára. Háziasszonyunk Marika nevű unokahúga volt, akinél esténként többször is összejöttünk. Jó volt a vacsora, jó volt a bor, kitűnő adomázó a plébános úr, aki persze időben pihenőre tért. Mégsem volt igazi jókedvünk. Valami világvégi hangulat uralkodott el rajtunk, hiszen egyre közelebb került a front, ki tudja, hogy mi lesz holnap, hogy látjuk-e még egymást valaha. Háborús nótákat énekeltünk, és újra meg újra az akkor divatos Marikát: Néked szent maradjon az aranykarika, álmodozz, álmodozz Marika, Marika. Nem vigyáztam magamra, berúgtam én is a többiekkel. Hazafelé menet a malomnál le kellett ülnöm az árokba. Hánytam, izzadtam, rázott a hideglelés, iszonyatosan beteg voltam. Jó ideig üldögéltem ott, nem mertem ilyen állapotban hazamenni. Akkor rúgtam be először és utoljára. Rám jó hatással voltak a negatív példák. Édesapám szenvedélyes dohányzása, az ebből való állandó viták miatt tettem fogadalmat, hogy nem szokom rá a dohányzásra. A fogadalmat megtartottam. Ennek édesapám örült a legjobban.
 

Statisztika