Petró András

Fügödi emlékkönyv - Abaúji örökség -

 

Első fejezet

Fügöd, a Bársonyos partján

 

Fügöd, a Bársonyos partján! 

(13-14. oldal)

észletek Csoma József 1807-ben megjelent könyvéből:

„Alsó- Felső Füged. Encsre visszatérve, a vasút mentén délre az első község Felső- Füged 41 házzal és 272 magyar lakossal, a Bársonyos patak mellett. Postája és távírója: Forró-Encs. Van református temploma. A község hajdan megerősített hely volt, a várnak azonban ma már nyomai sem találhatók. Határában egy „Várdomb” nevű emelkedés van, melyen számos kőkorszakbeli maradványt találtak. Közvetlen mellette fekszik Alsó-Füged, 18 házzal és 188 lakossal.”

 

 (Magyarország Vármegyéi és Városai, első kötet, 1896)

 

„Fügöd (1936-ig Alsófügöd és Felsőfügöd): község. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (1946-ig Abaúj-Torna, 1950 között Abaúj vm,-ben), a Hernád folyó völgyében, Encstől Ny-Dny-ra, a Bársonyos patak partján. – L: 463 (1900), 607 (1949), 509 (1983). Határa 576 ha (1983). Az egyesülés után a kisközség a Szikszói járáshoz és az Encsi körjegyzőséghez  tartozott. 1950 – 1966 között önálló tanácsú község, 1966-tól Encs községi  közös tanács társközsége. 1984-től Encs városhoz csatolták. – A lakosság földművelésből és állattenyésztésből élt.”

 

(Új Révai lexikon )

 

„Figedi. Ősrégi család, melynek első ismert őse Szepesi Rugach a XII. század közepe táján élt. 1246-ban Jakab és Ivánka, Mátyás fiai, Szepesi Rugach unokái megvették a Figud nevű földet, mely négy ekényi volt, Kinizsi Chazártól és annak fiától, Istvántól, nyolc finom ezüst márkáért. E birtok a Chazár atyjának Istvánnak szintén vett birtoka volt. E vétellel Jakab és Ivánka a megyénkben több századig élő Figedi család törzsatyjai lettek..."

 

„Fáy (fáji). Törzsökös abaújmegyei család, melynek első ismert őse Rugach, a XIII. század  elején élt. Fiai Don és Barnabás voltak, ott voltak a gyászos emlékű mohi csatában, azon vitéz urak sorában, kiknek önfeláldozó hősiességükkel sikerült a csata hevéből IV.  Béla király személyét kimenteni, a midőn előbb Ernye az Ákos nemzetségéből, majd András a Huntpázmán nemzetségből, végre Don és Barnabás Rugach fiai adták át lovaikat a menekülő királynak. A vészes tatárjárás elmúltával IV. Béla király visszatért  puszta országába s némileg helyre állítván a rendet, önfeláldozó híveinek megjutalmazásához  fogott.

 

Don és Barnabás 1243-ban a „Fáy” földjét kapta adományba, melytől később utódaik a Fáy nevét vették fel, kiterjedt, most is virágzó nemzetség törzsatyjai lettek, s később talán a XV-XVI. században czímerükbe is egy ágaskodó fehérlovat vettek fel, melyet piros ruhás, sárga csizmás vitéz tart féken, emléket állítva ezzel is őseik amaz érdemeinek, amelyeket azok a mohi síkon „vérök hullásával szereztek.”*

 

* Ez esemény oly élénken él az utódok emlékezetében, hogy egynémelyike azt is tudni véli, hogy a királynak felajánlott szürke ló neve „Daru” volt. 

 

(Csoma József: Abaúj-Torna megye nemesi családjai, 1807)

Statisztika