Petró András: Fügöd emlékkönyv 121-126. oldal

Első fejezet
Fügöd, a Bársonyos partján

Felsőfügöd az igazi központ
(121-126. oldal)

arangolásunk harmadik sétája Felsöfügödre visz. Ez a falurész, el kell ismerniök még az öntudatos alsófügödieknek is, kétségtelenül csinosabb, rendezettebb. Történelme is fényesebb, itt laktak valamikor az ősi, nemesi családok, a Fáy, Figedi, Hidegh, Telegdy, Lencsés, Ternyei, Gáchi (Gátsy) familiák. Nevükkel ugyancsak sűrűn találkozom a régi egyházi iratokban.

FELSŐFÜGÖD NEVEZETESSÉGE A TEMPLOM ÉS AZ ISKOLA. Temploma barokk stílusban épült 1870-ben. Egyszerű templom, nem tartja számon a műemlékvédelem, nem tudni, hogy ki tervezte. Korábban ugyanezen a helyen már 1730-ban is állt egy fából épített (patics) templom, zsindelytetővel, azt javították és bővítették is. Az új templom építését már 1820-ban is kezdeményezték, nem tudtam kibogozni, miért maradt abba, ilyen hosszú időre. Már összehordták az építéshez szükséges követ is, de az építésre nem volt pénz, a követ pedig széthordták. Igaz, hogy ki is fizették az elvitt kő értékét az egyháznak. Ezt a régi templomot bontották le földig, hogy helyére megépítsék kőből az újat. Sok küzdelemmel járt ez is. Az eklézsia örökké a szegénységgel küzdött, nagyon nehezen tudta fenntartani magát. Van időszak, amikor tanítója nincs, a lelkész tanítja a gyerekeket is. Amikor viszont az új templomát megépíti a lelkészről kell lemondania. A lexikonokból és a monográfiákból tudjuk, hogy volt valaha KÖZÉPKORI VÁRA is a falunak. Valószínű, hogy éppen a templom melletti téren, ahol gyakran beszakadt az út, kisebb, nagyobb üregek keletkeztek, s ez a magasabb pont látszik leginkább alkalmasnak várépítésre. (Ennek a várnak utána kellene járni, hiszen ez csakugyan izgalmas része lehetett a falu történetének.) Két hajdani várnagyról vannak adataim, akik közel egymás utáni időben viselték ezt a tisztséget: Panka Péter és György János. Mit mondjak? Erre a György Jánosra nem lehetünk büszkék! Elhajtotta a forrói és devecseri jobbágyokat és Fügödön dolgoztatta őket. Milyen jó, hogy a forróiak és devecseriek nem torolták meg sérelmeiket a késői utódokon. A forróiak persze számon tartják helytörténetükben ezt az eseményt.

A templom környékén találhatók meg leginkább a még élő nemesi családok házai. Itt laknak keresztapámék, NAGY ANDRÁS és felesége KARDOS ERZSÉBET. Ők az egyetlen felsőfügödi rokonság. Róluk lesz még szó, amikor a keresztelési szokások kerülnek sorra. Ez a ház ma is őrzi régi rangját, köszönhetően a jelenleg is benne élő Jolikának (Hegedűs Jánosné) és Pali fiúnak. Az o szomszédjuk HIDEGH LÁSZLÓ tekintetes úr, aki 1858-ban született és Eperjesen végezte a tanulmányait. Gyógyszerészként működött, majd átvette a családi birtok vezetését. (1935-ös monográfia). Háza előtt gyönyörű hársfák. Csak neked árulom el, hogy e hársak alatt már Hidegh úr halála után sok szép órát töltöttem egy leány társaságában, de ez külön regénybe kívánkozik. A ház valamivel nagyobb, mint a parasztházak, szélesebb, zömökebb, borostyán fut a falakra, ez valahogy előkelőbbé teszi, és a tornác helyett üvegezett veranda vezet a lakótérbe. Hidegh úr kedves, alacsony, vékony, szakállas öregúr, akinek mindig tisztelettel köszönök, s o mindig megkérdezi, hogy kinek a fia vagyok. Emlékét egy dűlőnév, a „Hidegh-féle” őrzi a vasútontúli határrészben és egy roskadozó kripta a temetőben. Nem tudom mikor adta el ezeket a földeket.

Hidegh úr háza mellett áll A PAPLAK. Képzős koromban gyakori vendég voltam a parókián. Öreg, roskatag épület, a tornácos falusi házak stílusában, de a belső berendezése, ízlésvilága, otthonossága más volt, mint a parasztházaké. Gazdája: Szilva István tisztelendő úr, ahogyan azt már tudjuk 1872-ben született. Amikor bejáratos lettem a parókiára már lelkészként működött István fia, ügyvéd volt Ferenc, férjnél volt és el is vált Margó lánya. Az idős lelkész és felesége szívesen fogadta a továbbtanuló fiatalokat. Egy-egy ebéd, vacsora meghívással nyilván az volt a cél, hogy tanuljuk az étkezési szokásokat, a társasági szabályokat. Ugyanezt kapta tőlük dr. Mikola Bálint a megelőző időszakban. Ez a nevelőszándékú patronálás gyakori akkor a református lelkészcsaládokban, az is előfordul, hogy a papkisasszony így megy férjhez. Használhattam gazdag könyvtárukat is. Előbb ők ajánlottak olvasnivalót, később már magam válogattam. Az olvasott könyvekhez adott tájékoztatások azonban jóval konzervatívabbak voltak, mint Lajos tanár úr elemzései. Szépek, hangulatosak voltak azok a nyári délutánok, amikor üldögéltünk a tornácon és figyeltük a Hidegh úr házának kéményén fészkelő gólyacsalád mindennapi életét. A nyújtózkodó, tátogó kis gólyák hangos kelepeléssel várták az eledelt hozó anyagólyát.

A református lelkészek megszólítása tiszteletes úr, nagytiszteletű úr, nem tudom, hogy Szilva Istvánt miért hívtuk tisztelendő úrnak. Becsülte a fizikai munkát is, mindennapos feladata volt a favágás, a kertápolás, nagy sétákat tett a határban. Lelkiismeretesen készült a prédikációira, azok tartalmasak voltak, de nem törekedett a hatáskeltésre. Volt több prédikációs könyve, ezeket én is használtam. Nem szónokolt, nem dörgött, ahogyan az kívánatos. Halk volt a hangja. S hozzá még időnként annyira elérzékenyült, hogy elsírta magát, könnyeit kellett törölgetnie. A katolikusok, meg a szomszédfalusiak persze csúfolódtak is emiatt velünk.

Be kell vallanom neked azt is, hogy volt időszak, amikor már inkább a tanítónő lányunoka kedvéért látogattam a paplakot. Ezidőben került sor arra, hogy betegsége miatt engem kért meg a helyettesítésére. Ezen ugye csodálkozol Andris? Mi minden derül ki nagyapádról. Tudod, mi kántortanítónak készültünk, akinek szükség esetén helyettesíteni kell a lelkészt. Furcsa helyzet volt. Íme, a tegnap még kisdiák fiú prédikál a templomban. A gyülekezet meg figyel rá, és uram bocsá', még azok is eljönnek meghallgatni, akik nem igen voltak templomjárók. Lehet, hogy csak a változatosság miatt volt nagyobb az érdeklődés, de mindig megtelt a templom. A szülők, különösen édesanyám számára nagy szorongásokkal járt ez a közszereplés. Ugyanígy volt ezzel jóval később, amikor a televízióban nézhette, hallhatta fia tankönyvellátásról szóló szigorú vallatását. Mindig úgy érezte, hogy azok a gonosz riporterek valamiért nagyon haragudnak a fiára. Bizony, jól jött ilyenkor Kristóf Irénke tájékoztatása, aki elmondta neki, hogy is van ez. Méginkább azok a szomszédok, akik lelkesülten közölték vele, hogy látták a televízióban a tanítóbácsit, aki bizony nem hagyta magát.

Nehéz feladat volt, amikor a tisztelendő úr súlyosra fordult betegsége idején virrasztásra hívtak. Először láttam akkor haldokló embert, akin nem lehet segíteni, akinek a szenvedését tehetetlenül nézed. Halála hírét nekem kellett elvinnem Miskolcra a püspöki hivatalba. Akkor beszéltem először ilyen nagy tekintélyű emberrel, aki közvetlen volt, barátságosan, és részletesen beszámoltatott a családról. Temetési gyászbeszédében azután több általam adott információt visszahallottam.

Gyakori vendég maradtam a parókián NAGY IMRE LELKÉSZSÉGE idején is. Hozzájuk közelebb álltam korban, gondolkodásban és összekötött bennünket a rokonság köteléke is. Imre hivatásának tekintette papi munkáját, túl a templom falain is. Nagy teher volt rajta az édesapjával való viszálya az egyházi földek bérlete miatt. Híven őrzik ennek emlékét a presbiteri jegyzőkönyvek. Nagyszerű asszony volt Etelka. Tiszteletesasszonynak is, édesanyának is. Ő Kiskinizsről származott, ismerős családból. Szép család volt, mintának is tekintem őket a jókedvű gyerekekkel: Imre, Laci, Zoli. Mindhárman szép pályát futottak be, Imre mérnök lett, Laci közgazdász, vezetői beosztásban, Zoltán pedagógus. A szülők méltán lehetnének büszkék rájuk. Imre temette 1966-ban édesapámat. Nehéz feladat volt számára. A templomban ma márványtábla őrzi a két lelkipásztor emlékét.

A templom szomszédságában a másik oldalon, nagyobb nemesi udvarház fordul hátsó falával az út, a templom felé. Belső, oszlopos, előkelőbb előterével a parkosított udvarra néz. Itt éltek az utolsó Fáy-ak. Hogy belülről milyen volt nem tudhatom, nem jártam benne. Gyerekkoromban már az utódok: Szilvássyiék és Böttösék laktak benne.

Mellette áll SZŰCS JÁNOSÉK háza, amely építési stílusában eltér a szokásos hosszú, tornácos épületektől, modernebb kockaház. A gazda hivatalos nevén VITÉZ SZŰCS JÁNOS. Ezúttal ismét a már használt monográfia van segítségemre. Ebből tudom, hogy 1891-ben született, 1912-ben bevonult katonai szolgálatra. Az első világháborúban mutatott vitéz tetteivel több kitüntetést érdemelt ki, törzsőrmesterként került fogságba. (Sohasem hallottam dicsekedni ezekkel a hőstettekkel.) Hazatérte után 1920-ig katona. Ezután gazdálkodik, Encs és Fügöd leventeoktatója. Nem volt katonás alkat, inkább kedélyes, joviális parasztpolgár, így viselte ezt a tisztét is. Két helyettese Balla János és Tóth János. Kedveltük őket, tették, amit muszáj volt, de elviselhetően, emberségesen. Amolyan kulturális segédjük lettem, enyém volt a művelődés területe, felolvasásokkal, sok-sok szavalási lehetőséggel. (Ez persze nem a levente mozgalom valamiféle minősítése.) Az akkori Levente Újságban jelent meg nyomtatásban az első írásom: A levente becsületes – címmel. Gyengécske sztori arról, hogy a kamasz fiú, aki levente, egy erszényt talál, benne pénzt is, hosszabb lelkiismereti viaskodás után visszaadja az erszényt jogos tulajdonosának. Hogyan és mint? A részleteket elfelejtettem. A Szűcs lányok hárman vannak: Joli, Ircsi, Éva. Kedvelt, szép lányok voltak. Joli lett Hallgató Imre felesége, Ircsi maradt otthon, férjét már nem ismertem, Éva Miskolcon él.

Az ő szomszédságukban lakik FÁBIÁN JÁNOS. Róla is tudom, hogy 1878-ban született, 1903-ban vette feleségül Petro Erzsébetet, 23 hold birtokán gazdálkodott. Ő is kitűnő lótenyésztő. A világháborúban az orosz fronton küzdött. Gyerektelen házaspár, a feleség révén rokonság is. Életmódjukban kiemelkednek a hagyományos paraszti életből, első szobájuk igazi úriszoba, hatalmas bordívánnyal.

Az út innenső oldalán, a templom végében volt a GUTMANN FÉLE HÁZ, lakója Gutmann bácsi patkoló kovács. Itt éltek a Grünfeld lányok, akik kis fűszeres boltocskát működtettek. Szomszédjukban laknak a TREMBÓCZKIAK. Katolikus család. István bácsi 1892-ben született, 1915-tol gazdálkodik önállóan, és ő is harcolt a világháborúban. Ő szerencsésen megúszta, de János fia már végleg ottmaradt a második nagyháborúban. A fiúk közül Józsi maradt otthon, Berti és Laci Emődre került, István Encsen lakott. Az egyetlen lány, Mariska a Petőfiben tanított, ma Szombathelyen él. A továbbiakban itt már segítségre lenne szükségem. Már a rétre vezető lejtőn épült TAKÁCS ISTVÁN községi bíró háza. Két idősebb lánya segédkezik a feladatok ellátásában. A legfiatalabb gyerek Jancsi, velem egyidős, jó barátságban vagyunk. Az ő bátyja is életével fizetett a háborúban.

Úrilaknak számít a szugban a két utolsó ház, balra A HALLGATÓÉK, jobbra a SZÉKELYÉK háza. Hallgató Imréné Lencsés lány, a Lencsés család híres família, nemessége 1580-ból származik. A család 1709-ben és 1744-ben Felső-Mérán lakott. Hallgató Imre 1873-ban született, Sárospatakon érettségizett, képviselő testületi tag, a ref. egyház főgondnoka. Két fiuk van: János és Sándor, én már őket ismerem, de akkor él még a nemzetes asszony is. János vette feleségül Bodnár Jolánkát, de ezt már el is mondtam. Sándor felesége lett Szűcs Joli.

SZÉKELY KÁROLY őrnagy úr háza és kertje az utolsó a jobboldalon. Valamikor ebben is laktak Fáy-ak és Hidegh-ek. Az őrnagy úr felesége Hidegh Márta. Székely Károly Tokajban született 1882-ben, elvégezte a Ludovika akadémiát, Debrecenben és Kassán teljesített szolgálatot, az orosz fronton szolgált, megsebesült, 1919-ben ment nyugdíjba, azóta gazdálkodott. (1935. évi monográfia) Sokféle tisztséget viselt, a monográfia szerint a lövész egylet elnöke is. Arról, hogy lett volna ilyen egylet én már egy szóval sem értesültem. Két fiuk volt: Károly és János. Károly úr kövér volt, nehézkes mozgású, a jegyzőhivatalban dolgozott. János urat viszont gyakran láttam a Husták alatti rétjükön teheneket legeltetni a szép szolgálólánnyal. Úgy tudom, hogy feleségül is vette a háború után. Szép család lett belőlük, sok gondjuk adódott a gyerekek iskoláztatásában az édesapa származása miatt. Székelyék kertje alatt terül el a Papirét, ez a történelmi nevezetesség és természeti szépség.

Sok szép órát töltöttem el ezen a helyen, labdáztunk, futballoztunk, és virágot is szedtünk, ezt persze nem Kismikola Bálinttal. A medence peremén üldögélve ókori görög amfiteátrum helyét véltem itt felfedezni. Jó hely volt az ábrándozásra, merengésre. Itt olvastam Móra nagy történelmi regényét, az Aranykoporsót, ezt a Diokleciánus császár idejében játszódó nagy hömpölygő történetet. Zéta és Gránátvirág szerelmét, Attila hátborzongató temetését. Milyen jókat sírtam hőseim sorsán borongva. Ez a könyv mutatott utat nekem a világtörténelemhez.

Visszatérve a Teplom-térre, Encs felé haladva hamarosan véget ér a falu. Ezen a részen laktak NOVÁKÉK, a két lány Juliska és Jolán, BOROSÉK, Teréz, Erzsi és Pista, JUHÁSZ ERZSIÉK, nagyon kedveltem ezt a mindig huncut mosolyú, tréfás kedvű leányzót, ZSELENKOÉKHOZ is több szálon kötött az iskola, s itt lakott a Másvégből ideköltözött Mátyus család. Két leány: Ica és Éva. Éva ma encsi lakos, nyugdíjas pedagógus, hosszú időn át encsi polgármester-feleség. Fiuk tehetséges kerámikus, az ő munkája az a váza is, amely Éva osztályának 40. éves találkozójára készült.

A másik oldalon a CSÓNÓ CSALÁD háza. Népes család, István, Feri, Böske, Ica ha jól emlékszem. Csónó néni szókimondó asszony volt, aki nem szépítgette mondanivalója lényegét. Mindig megcsodáltam szépen művelt kertjüket. A kertjük alatt visz le egy szekérút a réti földekre. Télen szánkózni is lehet rajta, de elég rövidke pálya. Mellettük laktak a Veres lányok, a fiú testvér neve nem jut eszembe, talán Pali. Az utolsó ház SZŰCS BORISKA néni kedves kis háza, ahol gyakran megfordultam. Szűcs bácsi vasutas volt, de ekkor már nem élt. Feri fiuk két-három évvel előttem lett tanítóképzős diák. Göncre került tanítani, ott iskolaigazgatóként működött. Feri húgai: Bogya és Mariska. Marcsával, aki velem egykorú, sokáig tartottuk a barátságot.

FELSŐFÜGÖDNEK A TEMETŐJE IS RENDEZETTEBB. A régi temető mindjárt az út szélén, az új temető kissé beljebb, de közvetlen szomszédságában. Az új temetőben már igazi ravatalozóból temetik a halottakat. A régiben van eltemetve Szilva tisztelendő úr és Vita tanító úr. Itt nyugszanak a keresztszüleim. Mellette van kisebb dombon a zsidótemető, két-három síremlékkel. A legutóbbi temetőlátogatáson még találtam néhány emléket a régi nemesi családokról is. A legelső sorban düledező vaskerítéssel körülvett oszlop márványtábláján olvasható: Fáy Józsefné sz. Puky Emilia. Évszám se születéséről, se haláláról. Az első sor másik szélén a Hallgató család kriptája. Középtájon két nagyméretű obeliszk áll egymás mellett, a Ternyeiek emlékét őrzi. Egyiken Balázs Imre és neje Ternyey Erzsébet felirattal, a másikon Ns. Ternyey István és neje Zsibay Erzsébet. sz. 1841 mh.1899. Van még egy történelmet idéző síremlék, egészen az utolsó sorban, a Hidegh család kriptája mellett, régen tömkrement vaskerítéshez támasztva egy szokatlan formájú, kerek síremlék. Rajta a felirat: Somoskői Sütő Kálmán mh. 1841. Nem tudom, hogy ki lehetett. A régi lelkészek között volt egy Munkácsi Sütő Sámuel 1806-tól 1809-ig. Jó volna ezeket síremlékeket, ezt az egész temetőrészt megőrizni, védetté tenni. Természetesen Vita tanító úr és Szilva tisztelendő úr sírjával együtt.

A temető után következenek a Husták házai. 13 ház. Az elnevezés nyilván a hóstát elnevezésből ered, amely külső városrészt jelentett. Nem ismerem a telep történetét, nem tudom, hogy mikor épültek, miért ide épültek.